szerda, március 30, 2005
bátyám autóját meg lepisálta Hajniék kutyája, amikor ott beszélgettünk. örült ám nagyon, főleg, h pénteken 6 órán át tisztította a kocsit. de nem erről akarok beszélni, nem is Mariannról, h láttam ma és örültem ennek. és nem is arról, h Peti megkocogtatta egy elsős kiscsaj vállát, aki meg kurva anyázni kezdett ezért. pedig hamarosan örülne ha vki ien stílusú v korú fiatalember hozzászólna. és nem is Annamari jó seggéről.
Hanem Róla.
Ma egész nap néztem, úgy vettem észre, h Ő is észrevesz engem néha még félhalkan hívtam is: Mika. Vártam, csak vártam a megfelelő alkalmat, de nem jött. Suli után kint várt ránk a bátyám, közben meg láttam, hogy Évi is kijött. Beszálltunk a kocsiba, én meg mondtam bátyámnak, hogy merre menjünk. Arra, amerre Évi ment. Bátyám kérdezte, hogy miért én meg mondtam, hogy beszélnem kell valakivel. Szóval megálltunk az első sarkon, kiszálltam, megvártam.
Én persze elbasztam az egészet, végig paráztam. Még aranyosnak se volt mondható. (Pedig a fényképésznél egy csaj aranyosnak mondott.) Szóval görcsös volt, még mindig. A telefonszámát se kértem el, én barom. Nem is figyeltem a reakciót se, csak azt láttam, hogy nevet. Nem kinevetés, hanem inkább nagyobb mosolygás. Mégis, nem volt túl meggyőző a számomra az a Talán.. Végig remegtem az egészet, még a kocsiban is vagy tíz percig. És most is. Mint valami nyárfa-levél. Nem nyugtat meg az Air, még Vibrasphere és Shpongle se nagyon. Ez baj. Eléggé. Majd pénteken meglátjuk a végkifejletet. Természetesen köszönöm azoknak, akik bátorítottak. És azoknak is akik nem.
Hanem Róla.
Ma egész nap néztem, úgy vettem észre, h Ő is észrevesz engem néha még félhalkan hívtam is: Mika. Vártam, csak vártam a megfelelő alkalmat, de nem jött. Suli után kint várt ránk a bátyám, közben meg láttam, hogy Évi is kijött. Beszálltunk a kocsiba, én meg mondtam bátyámnak, hogy merre menjünk. Arra, amerre Évi ment. Bátyám kérdezte, hogy miért én meg mondtam, hogy beszélnem kell valakivel. Szóval megálltunk az első sarkon, kiszálltam, megvártam.
Rocko: Szia! Egy suliba járunk.
Évi: Ide, az Övegesbe.
Rocko: Igen, ide. Te biztosan egy érdekes lány vagy és én szeretnélek megismerni. Volna kedved eljönni velem valahova?
Évi: Most nem érek rá, mennem kell.
Rocko: Nem feltétlen mostra gondoltam, később.
Évi: Talán.
Rocko: Oké, akkor majd megbeszéljük. Szia!
Évi: Rendben, szia!
Én persze elbasztam az egészet, végig paráztam. Még aranyosnak se volt mondható. (Pedig a fényképésznél egy csaj aranyosnak mondott.) Szóval görcsös volt, még mindig. A telefonszámát se kértem el, én barom. Nem is figyeltem a reakciót se, csak azt láttam, hogy nevet. Nem kinevetés, hanem inkább nagyobb mosolygás. Mégis, nem volt túl meggyőző a számomra az a Talán.. Végig remegtem az egészet, még a kocsiban is vagy tíz percig. És most is. Mint valami nyárfa-levél. Nem nyugtat meg az Air, még Vibrasphere és Shpongle se nagyon. Ez baj. Eléggé. Majd pénteken meglátjuk a végkifejletet. Természetesen köszönöm azoknak, akik bátorítottak. És azoknak is akik nem.
